Pofátlanság volt két éve David Villától, hogy nem jelezte góljánál a 22 centis lest, pedig biztos érezte. Ez volt a gól, amellyel Spanyolország kiverte Portugáliát a világbajnokság egyenes kieséses szakaszában. Itt az idő visszavágni. Természetesen egy szép, szabályos góllal. Vagy kettővel.
Akár kétéves eltiltással is sújthatja a Francia Labdarúgó Szövetség Samir Nasrit, a válogatott középpályását, aki a spanyolok ellen elveszített szombati Európa-bajnoki negyeddöntő után sértegetett egy újságírót.
A nagyság ott kezdődik, ha egy csapat nem a szakirodalmat, hanem a saját játékát játsza, és azt erőlteti, nyomja, focizza rá az ellenre.
Két futballkultúra próbálgatta egymást. Gondolkodásban, sebességben, labdakezelésben, eredetiségben az olaszok sokkal jobbak. Az angolok lelkesek, harcosak, védőik jól fejelnek és még jobban blokkolnak. 2014-re talán támadójátékról, ötletekről, váratlanságról és képzelőerőről is beszélhetünk futballjuk kapcsán.
Igazságos eredmény született az igazságtalannak tartott tizenegyes párbajban, Olaszország a négy között, Rooney-ék pakolnak.
Olaszország nyerte a tizenegyespárbajt, így ők játszanak a németekkel az elődöntőben csütörtökön.
Laurent Blanc nyilvánvalóan kiváló edző. Pechjére, abban a korban áll a zone technique-ben, amikor Debuchy sporttársnál nincs jobb választás a jobboldali védő-védekező középpályás szerepére, valamint elsősorban abban a korban, amikor Franciaország csak szép lehet – a mez matrózos designját, és semmiképp nem Franck Ribéryt tekintve, persze: hiszen az okos és legfőképp eredményes az Spanyolország.
